|
Post by Animelover on Jul 28, 2009 22:45:50 GMT 1
a Koki melletti csávó
|
|
|
Post by Amy on Jul 28, 2009 22:54:31 GMT 1
Nem ő volt a főgóré? A császár vagy kicsoda?
|
|
|
Post by Animelover on Jul 28, 2009 22:56:55 GMT 1
valami olyasmi volt valami tábornok ha jól emlékszem XD
|
|
|
Post by Animelover on Aug 6, 2009 21:22:27 GMT 1
na... végignéztem a Ningen Shikkakut. Spoileres történetelemzés: az első fele az izgalmas volt.. már amennyire izgalmasnak lehet nevezni azt, hogy egy fiút az osztálytársai szó szerint kínoznak nap mint nap. igazából azt se értem hogy Makoto miért nem mondta meg a szüleinek hogy bántják. oké, én megértem hogy úgy gondolta hogy semmi sem változik ha mások is megtudják (mert így is van...), meg nem akart aggodalmat okozni az apjának, de én nem bírtam volna ki hogy ennyire bántanak és senkinek nem mondom el, csak levélben a barátnőmnek. de Makoto még azt se akarta tisztázni igazán amikor rásütötték hogy ellopta a fényképezőgépet... amikor már kezdtek a dolgok nagyon durvulni akkor már próbált kiállni az igaza mellett, de senki se hitt neki... aztán ott volt a barátsága Rukával... Ruka egyszerűen nem volt normális. pont. és ezt valamilyen szinten tudta is magáról, amikor azt mondogatta, hogy "legyek vannak a fejemben". Ruka mindig egyedül volt és sose voltak barátai, aztán jött Makoto és egy igen... érrrdekes barátságot kötöttek... Ruka végre nem érezte egyedül magát, viszont még mindig nem volt épeszű - lásd amikor ájultra fojtogatott egy csajt, közben kiderült hogy a nyulakat is ő ölte meg... nagyon szerette egyébként az anyját és nagyon nem tetszett neki hogy az viszonyt folytat az ő nagybátyjával. plusz Ruka szerelmes Morita-senseibe, az osztályfőnökbe, egész nap követi, fényképezi, és minden nap végén átad neki egy képet, amit aznap készített róla. és mivel szerelmes belé, megfogadta neki hogy megvédi Makotot az osztálytársak (és a szadista tesitanár) bántalmazásaitól. ezt meg is teszi persze. egyébként az egész sztoriban nagy szerepet játszanak a fényképek. egyszer csak Makoto talál a könyvében egy meztelen fotót Ruka anyjáról, és ezt sajnos az egész osztály látja... Ruka pedig dühös lesz. nagyon dühös. innentől az ő irányítása alatt megy Makoto megfélemlítése, még durvábban mint addig. a dolgok végül az iskola tetején dőlnek el. Ruka megpróbálja ugyanazt tenni Makotoval, amit a nyulakkal is csinált, azaz injekcióval kiszívni a vérét, de képtelen megtenni. az a kis hülye mitugrász, rosszindulatú Mutou-kölök viszont igen. Makoto megijed - zsupsz, felugrik a mögötte lévő cserepes részre... és elkezd csúszni. Ruka segédkezet nyújtana neki, Makoto viszont nem fogadja el. leesik a tetőről. életveszélyes sérülésekkel kórházba szállítják és nyomban megműtik, de az életét így se tudják megmenteni... főszereplőnk pontosan a sorozat közepén, a hatodik részben meghal. őszintén szólva én el se akartam hinni hogy tényleg meghalt. abban voltam hogy a főszereplő biztos túléli, felébred a koporsóban vagy mit tudom én, de már akkor is tudtam hogy reménytelen a dolog, ahhoz túl kemény ez a sorozat hogy ilyen jó fordulat történjen... Makoto halálával Ruka sokkot kap és nem tudja feldolgozni hogy miatta történt. mint kiderül, szerelmes is volt belé... jé. egy ideig önmagát kínozza a srác, veri a fejét az asztallapba, dühöng, csapkod, megpróbál öngyilkos lenni... aztán elalszik egy jó időre... és úgy ébred fel, hogy nem emlékszik semmire és senkire és visszasüllyed kisbaba szintre... Makotora azonban nyilván emlékszik. a sorozatban minden dolog az egyik elmebeteg tanár miatt történt... ő rendezte így a dolgokat gyakorlatilag, valószínűleg azért, hogy fényképeket készíthessen... Makoto halála után az apja bosszúra éhes és első dolga belefojtani a tesitanárt az iskolai medencébe. aztán megfélemlíti a sok hülyegyereket is, akik a fiát bántották... sok történés után végül 7 év börtönt kapott. Mutou pedig megőrült a végére, hahaha!!!! *kárörvend* Makoto meg tippem szerint az öccsében született újjá.
szóval... szerény személyes véleményem hogy jobb lett volna ha Makotot nem halasztják meg. én szívesen néztem volna még hogy hogy teljesedik ki a barátságuk meg hogy esetleg Ruka rámászik-e Makotora... de sajnos nem így lett a dolog. az első hat rész után a második fele szinte már egy kínszenvedésnek érződik. ^^" érdekes és jó sorozat volt, de több ilyet nem akarok látni... túl érzékeny rózsaszín cicavilágban élek én ahhoz, hogy sokáig el tudjam viselni az olyan borzalmakat, amik ebben történtek. eléggé sikerült kiakadnom és bedepiznem miatta... túlságosan beleélem magam a sorozatokba. érdemes megnézni, mindenképp tanulságos darab, és már csak azért is jónak tartom mert ki tudott váltani belőlem ilyen érzelmeket. szóval... mielőtt ennek nekiáll valaki, jól gondolkodjon el hogy mennyit bír el a szíve-lelke, mert nehezen emészthető.
*doramaelemzés off* mondjuk nem tudom hogy ez így most kedvenc lett-e, mert nekem speciel nagyon "erős" volt. és még időzavar is van néhol az írásomban, jejj. XDD
|
|
|
Post by Animelover on Aug 11, 2009 16:20:33 GMT 1
na, megint véleményezek... ( legyen ez már egy általános dorama topik ahol meg lehet beszélni hogy miket néztél meg, mit láttál legutóbb, most mit nézel, mi a kedvenced stb :'D bár az én véleményemre úgyis magasról tesz mindenki, megszoktam már.) na szal... legutóbb látott doramacsodák. RESCUE. Tokübec kódó kjűdzsotáj. természetesen Maru és Massu miatt kötelező volt megnéznem, de hát mit ne mondjak... xD érrrdekes sorozat volt. először is Maru borzalmas fejeket vágott egész végig. túljátszotta magát valahogy. XDDD aztán a sorozat issszonyú hatásvadász. emlékeztek az elejére? nyomban minden berobbant, ott menekültek, közben érzelgős szövegeket nyomtak egymás orra alá és amikor végre megmenekültek ott sétált az egész csapat egy sorban, mögöttük meg gyönyörű robbanások harsogtak... awww. XDDD aztán amikor az SR-autó megjelenik, mindig egy lassítást beleraknak a dologba hogy kifejezzék hogy itt valami fontos közeledik ám, és a baleset helyszínén hirtelen mindenki megáll és tátott szájjal bámulja a kiszálló narancssárga-ruhásokat. :"D ami még komikus volt: a derék mentőlegények mindenért képesek voltak összeverekedni, minden részben legalább háromszor. szóval érdekes egy sorozat, maga Daichi a mentésmániájával is vicces, de végül is jó volt elnézegetni... csak ne lenne ennyire hatásvadász. :'D Sushi Ouji! ami érdekes: MINDEN TÉMÁBAN tudnak az emberek ilyen sorozatot készíteni. ott van pl. a Yakitate! Japan, ami egy kenyérről szóló anime vagy a Pokémon... a lényeg: én leszek a legjobb valamiből!!! és ez a valami a végletekig fel van magasztosítva, mellé pedig mindenféle speckó technikákat találnak ki... így pl. Azuma Kazuma a már emlegetett kenyeres cuccból a híres napsugaras kezével (tudom hogy nem ez a neve :'D) jobb kenyeret tud sütni; a Sushi Oujiban meg pl. azzal az ördögi szójaszósszal szerencsétlenkednek. szóval ez a dorama egy ilyen sorozat, de én nem szólom le azért, amilyen, mert különben nem lenne benne mit élvezni és mert ilyen is kell. XD legalább is én tökre élveztem ahogy Tsukasa (Domoto Koichi) másodpercek alatt legyártott 20 sushit a keze által teremtett űrben. xD jópofa volt. és iszonyú elmebeteg a humora... az Unkobayashin meg a Kome Sushin máig röhögök. XDDD na meg a híres Okinawa no umigame támadás... ajajaj. XD az ellenfelek is jók voltak, főleg a "spanyol csávó" aki mindig rádobta a köpenyét a Kome Komésok vezetőjére szóval nekem tetszett, sok vidám pillanat volt benne és izgalmas is volt... és mindig éhes lettem tőle. o__o (az én összefoglalóimban az a jó hogy elmondom hússzor hogy jó, de igazából semmit nem tudsz meg. x'D) Gyo! 33pun Tantei. igaz, még nem néztem végig, mert a 2. évad szerény négy része még hátra van, de még így is simán tudok róla véleményt nyilvánítani. szvsz zseniális sorozat. XDDD a főhősünk egy detektív, kinek neve Kurama Rokuro. szvsz a karakter megformálásához Domoto Tsuyoshi tökéletes választás volt - ennek az eljátszásához tehetség kell, ami neki van. :"D szóval Rokuro-kun igazi úriember: ha épp nem az öltönye van rajta, akkor ingben és mellényben feszít, betéve tud milliónyi detektívtörténetet, szabadidejében krimiket olvas és híres detektívek figuráit gyűjti. kivéve amikor egy randomra kiválasztott tevékenységet űz, pl. hegedűt nyiszál. csendes és komoly figura. detektívünket mindig olyan esetekhez hívják ki, ahol tökéletességgel nyilvánvaló, ki volt a gyilkos. az ő önérzetét azonban sérti hogy egy ügy öt perc alatt legyen megoldva: ő megfejti 33 perc alatt és megtalálja az igazi gyilkost. főhősünk pedig a világon mindenkit meggyanúsít, és valami nagyon elmebeteg teóriákat talál ki, hogy hogy történhetett az eset. és olyan iszonyat komoly fejjel adja elő ezeket, és mellé kivetítik a gondolatait, amik viszont gyilkosan röhögtetőek... :'DDD miután már mindent körbejárt és semmi nyomot nem talál... akkor megy el az informátorhoz, aki minden részben máshol dolgozik és valószínűleg a világon mindent tud - egy-kis pénz és ki is nyitja a száját - a kapott információk birtokában pedig Rokuro-kun végül általában rábök arra az emberre, akiről addig is tudtuk, hogy ő volt a gyilkos... xD nem lett olyan nagyon sikeres sorozat, mert a humora néhol kissé nehezen érthető, van aki szerint egyáltalán nem is vicces - szerintem viszont mindenképp az. XDDD és sajna kénytelen vagyok felirat nélkül nézni mert csak az első négy részhez volt felirat... eg idő után viszont kicsit fárasztó hogy nem igazán értem miről van szó. :'"D
|
|
|
Post by Animelover on Aug 19, 2009 1:03:38 GMT 1
újabb dorama kivégezve... a címe Bokura no Yuuki. röviden összefoglalva: egy meteor csap be M... M... jól van nem sikerült megjegyeznem a nevét :'D szóval egy M betűvel kezdődő nevű városba, amivel együtt vírusok is érkeztek... amik megölték az összes felnőttet, a gyerekek viszont immunisak rá egészen addig, amíg fel nem nőnek - és akkor a vírus (ami egyébként érintéssel terjed és felnőtteknél pár óra alatt halált okoz) őket is elviszi. így hát a gyereklakosok karanténba vannak zárva, ami gyakorlatilag a saját városuk romja, ide pedig minden nap jön helikopteren élelmiszer. se kimenni, se bemenni nem lehet, a kaput fegyveres katonák őrzik. így hát természetes, hogy két főszereplőnk, Yamato (Domoto Koichi) és Takeru (Domoto Tsuyoshi) se a saját lábán sétál be ide, hanem egy teherautó hátuljában utazva. mindketten azt hitték, hogy a város földrengés áldozata lett, ezt azonban persze nem igaz, hamis híreket mondtak be a híradóban. azt nem részletezném per pill miért szánták rá magukat, hogy eljönnek ide. szóval a sorozat azt mutatja be, mit is tesznek a gyerekek, ha harcolniuk kell egymással az élelemért, ha nem fürödhetnek naponta, ha nem érezhetik magukat jól, ha egymással is küzdeniük kell ostoba okok miatt - és ha feléjük tornyosul a halál árnyéka.
Véleményem: én a leírása alapján egyáltalán nem erre számítottam. XDDDD valami durvábbra, valami megkapóbbra, viszont ebből a szempontból nem igazán nyújtott valamit is. :'D (kezdek válogatós lenni ahogy egyre jobban kiismerem a szórakoztatóipar sablonjait, cöcö.) az első három-négy rész alapján kissé el is voltam keseredve, hogy "jaj már, miért nem tudták ezt kicsit megkapóbbra csinálni, így nem igazán érvényesül a mondanivaló". azt hittem hogy ezt valami olyasmi filozófiai "műnek" szánták, mint a Ningen Shikkakut, azonban a tovább nézése után rájöttem hogy ez bizony nagyon nem az, hanem egy szimpla fantasy-sorozat, ami meg se próbál az átlagnál többet nyújtani. szóval a sorozat elég tipikus volt - hepi end, "a végén jók és rosszak összegyűlnek és halált megvető bátorsággal harcolnak a közös jóért" szindróma, azok a szokásos iszonyat komoly filozofikus monológok, szerelmi háromszög, egy csipetnyi humor, és ennek tetejébe a két főbb szereplőnk is talpig becsületes emberke (kivéve amikor Yamatot elragadja a hatalomláz. XD). a főbb mellékszereplők már hibáztak egyszer-kétszer (Kiichi volt pl. a tipikus "gyarló ember" megtestesítője), meg ott voltak azok a velejéig romlott figurák akik a helyzetet rosszabbították azzal, hogy erőszakkal kényszerítették valamire fiatalabb társaikat - és persze a végére ők is jók lettek ám. XD szóval issszonyat sablon, iszonyat kiszámítható - és mégis FUN. hogy miért? mert hiába látja ugyanazt a helyzetet az ember kétszázszor, ez mégis csak egy más történet, más szereplőkkel, más környezettel, más érzésekkel telítve. és ez mégis összehoz valami újat, amit ugyanúgy végig tudsz izgulni, mint egy olyan sorozatot, ami nem sablon sablon hátán. de igen, ez nem nyújt akkora élvezetet, mert nem fogja meg annyira a nézőt, mint egy történetileg igényesebb sorozat. viszont mint mondtam, mindegyik azért mégis más valamiben, és ettől egyedi. ezért is én jól éreztem magam rajta, ezt az is bizonyítja hogy két nap alatt kivégeztem. XDDDD szóval jó volt ez, de ne várjon tőle senki komoly művészi megnyilvánulásokat meg ilyesmiket, mert ez szimplán csak FUN. és én örülök, hogy sok ilyen FUN sorozat van, mert nem is tudnék folyton jelentőségteljes, nehéz filmeket nézni. és bár ez a sorozat elég komoly téma körül forog, mégse hozták úgy össze, hogy érzékelje is a néző a szenvedést - ezért tartozik ez is a FUN kategóriás doramák közé. és nos akkor... szereplők!!! Yamato, Domoto Koichi szerepében... míg a Ningen Shikkakuban Tsuyoshi kapta a fontosabb szerepet, addig itt Koichi. legegyszerűbb jellemzése: a naiv, de kedves és jóindulatú figura. Takeru, vagyis Domoto Tsuyoshi. a Kansaiból érkezett okos, laza srác, aki mindig feltalálja magát. a kedvenc szereplőm innen! XD (és sok szívecske Tsuyoshinak. <3333) Yuuri, Hosho Mai játszotta. ő volt a kemény, de érzékeny csaj, aki egyébként meg pasinak adta ki magát... itt jön be a szerelmi háromszög: Yuuri szerelmes Yamatoba, de magába Yuuriba csak Takeru szerelmes. jájj. XD Kiichi, Kohara Yuki. nos hát... ő volt az a tipikus önmegtartóztatást nem ismerő, bizalmatlansággal és alattomossággal felfegyverkezett srác. nem bírtam. Mori, Matsumoto Jun. amint megláttam, elolvadtam. XDDD kicsi Matsujun... és ő volt a második kedvenc szereplőm. jó és szelíd fiú. Makoto és Akira; Anazawa Masahiro és Aiba Masaki. a tábor rosszindulatú, haszonleső huligánjai közé tartoztak egy ideig... aztán már nem. XD vicces volt Aibát rosszfiú szerepben látni. XD
sz'al... ennyi... gratulálok annak, aki ezt végig tudta olvasni. XDDDD
|
|